2009. december 30., szerda


2009. január-december. 365 nap. 52 hét. 8760 óra..

és mindjárt itt van 2010
nehéz ezt összefoglalni,sőtt nem is fog sikerülni.. : D

a tavalyi szilvesztert azokkal töltöttem, akiket a legjobban szeretek. és megismertem olyan embereket, akiket szintén szeretek, bár azóta nem láttuk egymást. januártól a kisérettségi foglalta le a szabad perceimet, bár természetesen a legtöbb dolgot az utolsó pillanatra hagytam. : D jött egy ember az életemben, akit már régóta 'ismerősnek' tekintettem, bár ez inkább egy oldalú volt.. újévtől kezdve szorosabban beletartoztam egy olyan csapadba, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. egy különleges társaság, és ez az ember is a része volt. (bár most is ). ennek a dolognak, amit ő elhitetett velem, csalódás lett a vége. de ebből is tanultam, legalábbis kétszer átgondoltam utána a dolgokat, és kevésbé voltam bizakodó az emberekkel szemben... majd jött egy másik illető, akivel később rájöttem helyetesíteni akartam mást, így ebből se jól jöttem ki, bár nekem kevésbé fájt talán. Ezek közben történtek még dolgok, többek között beadtam az átvételemet egy nyelvi előkészítős osztályba, mint sokan mások velem együtt. jött az eredmény : engem átvettek..
tudam hogy fájni fog, és hiányozni fognak a többiek, bár még egy iskolába maradtunk,és ez vigasztalt.
ez így január -május között volt. jött a szünet.. és az új osztályba történő beiratkozás. találkozás azokkal az emberekkel, akik a mindennapjaimat fogják betőlteni. Akarva vagy akaratlanul hasonlítottam őket össze a régi barátaimmal, kerestem ismerős, szimpatikus arcot. találtam is.. a nyár eleje úgy alakult,hogy találkozgattunk,és egy emberrel igazán szoros kapcsolatom lett, vele éreztem a legjobban magam. elképzeltem hogy milyen jó lenne .. de végül ez is csalódással végződött.miért is nem. egy másik ötlettől felbuzdulva összeismertettem a régieket az újakkal, remélve hogy milyen jó társaság lesz ebből. arra nem gondoltam hogy közbe valaki feleslegessé fog válni, aki én leszek. annyira megtalálták egymást, hogy kezdtem kiszorulni ebből a körből. ez volt a legrosszabb, amit éreztem aakkor. feleslegesnek hittem magam, csalódtam a régi , jó barátaimban, lenéztem etéren az újakat '' ők kellenének helyettem? miért akartam én ez ? miért nem volt nekem jó a megszokott dolog ? '' bántam, hogy átmentem. vagy inkább úgy mondom : most is bánom..
eljött az a
gusztus, békatábor, megismertem az osztály többi részét, és jóba lettem pár olyan emberrel,akikkel jól éreztem magam,és ugy éreztem fontos vagyok nekik. A régiekkel megromlott a kapcsolat, és vádoltam őket, igazából bennem volt a féltékenység, és az hogy magamra hagynak. és az a rengeteg MIÉRT.
azóta próbáljuk visszaállitani azt amit már ugyse lehet teljesen,valjuk be. Szeptemberben teljesedett ki minden. a legfontosabb emberek megismerték az új ''barát
aimat'' akiket én inkább elfelejtettem volna, és visszatekertem volna az időt,és nem adtam volna be a jelentkezést.. visszagondoltam a nyárra, arra a részére amikor mi, öten
( B. N. B. R. J. ) mint a legjobb és az örök szóval emlegetett barátság állt. A legjobb barátom átment egy másik iskolába , amit természetesen emgértek maximálisan. azóta nem minden a régi.. szóval szeptember nem az én hónapom volt etéren. Aztán rendeződtek nagyjából a dolgok a régiekkel, bár hiányoznak iszonyatosan..
KÖZBEN megismertem egy embert, azaz kettőt. és egy harmadikkal hosszú idők után megerősödött a barátságom. Szóval az egyik ember, nem barátság téren érdekelt. hittem neki is, bár bennem volt a félelem, de hát mégse vettem észre hogy nem lesz jó vége. ennek is csalódás lett a vége, egy délutánon éreztem magam a legboldogabbnak vele, hát .. addig tartott. de azóta barátként tekintek
rá. Ott volt egy másik ember, aki ekkor ott volt mellettem,és segített átjutni olyan dolgokon,ami egyedül nem ment volna.akiben mai napig az egyik legjobb barátomat látom, számomra legalábbis ő az. akivel egy olyan bizalom alakult ki, anélkül hogy ismert/ismertem volna. azóta nagyon szeretem , és nagyon hálás vagyok annak, hogy ismerhetem és hogy része az életemnek. Sanyi, szeretlek. nagyon. október, november,.. eltelt. új embereket ismertem meg. a szombati korizások, az ismerősöm ismerősének az ismerőse, a sok program, és ezeknek az embereknek is köszönöm a feljthetetlen emlékeket. a forumozások péntekenként, a tboy koncert, a bezsélgetések..
még ha ritkán is látom őket, hiányoznak, de tudom nincs idjee midnnekinek, nekem se sokszor.
aki már egyszer a szivembe került, ott is marad.. ( : szeretlektiteket (L) egyenként, együtt.
és van a másik életem,ha nevezhetem így. az Ifis közösség, az ottani barátaim,az ottani társaság, aki befogadott, és tudom,hogy már részese vagyok. a sok sportnap, szalonnázás, palacsintáz
ás,ffilmezés,mikulás, ifikajálás, a tábor, a sok fénykép, a sok emlék. és ezeket nektek köszönhetem. egy feledhetetlen évet adtatok nekem , egy feledhetetlen nyári tábort, az új barátokat.
az év sok csalódást, stesszet, megfelelést, barátot, eml
éket, magányt, programot, nevetést, sírást adott, de ez így volt jó.
ennél rosszabb évünk ne legyen. ( :


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése