2010. január 10., vasárnap


"A legédesebb lecke, amit Isten iskolájában tanultam, hogy hagyjam, hogy Isten válasszon helyettem."

hát igen. tapasztalom újra és újra, hogy nem mindig történik amit én szeretnék. aztán szomorú leszek, de tudom, hogy ez is egy terv része,és végül minden jó lesz.
ha az ember követel, és nem kapja meg.. az okkal történik, mert a végén valami olyat fog kapni, ami még annál is jobb. És sokszor nem azt kapjuk,amit kérünk,hanem azt, amire szükségünk van.


nem értem az életet sokszor.
nem értem az embereket, soha.

de a történteket hiába kérdőjelezem meg, változtathatatlan.


A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.


____________________________________________________________________

lindii boldogszülinapot [ : (L)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése