2010. február 8., hétfő

2010.02.08. egy hétfői koradélután...

Szenvedés, harcmező,
álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e.


semmi különös.semmi az égvilágon. csupán szenvedés az iskolában, és vágyakozás.
mi lesz ebből ?
rohanok, és elmegyek a lényeges dolgok mellett.de még mindig van ami éltet.a fontos, feledhetetlen pillanatok.és ezek nem mindig nagy dolgok, csupán olyan alkalmak amikor jól érzem magam.
emlékszel amikor rágóbuborékot fújtunk azon a nyáron ? a "mestertől tanultad. "
tegnap esti beszélgetés. talán a legjobb társaság, akit eltudok képzelni. benne van a megértés, a törődés. tudod hó kéne. meg egy séta a főtéren .. *-*
de ittvan még mindig az az űr, az a hiány. lesz e ez másépp valaha ? nem tudom. de el kell hesegetnem a rózsaszín ködöt a szemem elől, lépni egy nagyot és felejteni. most egy gödör mélyén vagyok,néha úgy érzem,és elég hosszú az út felfelé,és nehéz is, de már látom a végét, mert nem lehetetlen.




fura vagyok.és nem mindig a legjobb társaság akit el lehet képzelni. de ártani soha nem ártanék senkinek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése