2010. február 18., csütörtök

szeretem mikor összeforr a szivünk..

ez a nap se úgy alakult,és fog ahogy én azt elterveztem..
mindig van ami gátatszab a terveimnek, gondolataimnak. de hát van ez igy..i
holnap viszont péntek, és itt van újra a hét vége . VÉGRE.
elégvolt már ezen a héten a suliból. a németből. a kémiából. a tanárolból.a veszekedésből. a fáradságból. a reggeli nehéz felkelésből, a monoton ,semmitmondó napok egymás utánjából.
az érzéseimet nem tudom szavakba tömni, mivel lehetetlen.
már egyáltalán nem tudom mit higyek,érezzek. miben legyek biztos és miben ne bízzak.
kit merjek leterhelni azzal a bonyorult valósággal és a hozzá tartozó összevisszasággal ami énvagyok.


elegemvan a kemiából !!

Amikor kicsi vagy, az éjszakák rémisztőek, mert szörnyek rejtőznek az ágy alatt. Amikor idősebb leszel, a szörnyek másmilyenek: önbizalomhiány, magányosság, megbánás. Habár öregebb és bölcsebb vagy, még mindig félsz a sötétségtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése