2010. március 21., vasárnap

FEJEZZÜK BE! kérem.

már elegemvan. itt fejezzükbe. idegesit hogy egy hatalmasra növelt problémát tesztek a szemetek elé, untalan ismételgetitek azt ami nem igaz, és nem láttok át ezen. nem veszitek észre hogy míg ti még egyet belerugtok abba, aki már igy is a földön fekszik,elvárnátok hogy ereje legyen hozzátok. az aki végig mellettetek állt, mindig veletek volt,meghallgatott titeket minden percben,minden bajban, most leterhelt,elfáradt és ti ekkor is a saját gondotokat teszitek mindez elé és még őt hibáztatjátok. hazugságot állitottok, őt ezzel is a földbe tiporjátok a lehető legjobban, és fájdalmat okoztok neki. a saját bajotok az elé áll hogy valóban érdekelne hogy mit él át ő. látjátok a felszint de annyira nem rédekel titeket hogy a mélyére lássatok a dolgoknak. hanem méginkább hibáztatjátok,és belérugtok mégegyet..

ELEGEMVAN.
kérekmár egy kis csöndet. időt. pihenést.NYUGALMAT !!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése