2010. augusztus 29., vasárnap

ostobán nézem arcod. hogy ez most valaminek a kezdete, vagy valami ami már megint nélkülem ért véget. én pedig nem fogom föl. szeretnék felébredni, néha. hogy valóságosabbnak lássam az igazságokat. de én vagyok az aki ül, és azt várja, hogy talán most, a két világ harca végre máshogy dől el. áztatja ruhám, a hajnali pára és harmat keveréke, és én még mindig nem tudom, hogyan kellene jobban elhinnem, azt ami van, és felejteni, ami nincs.




Tanulom . tanulom felejteni mindazt ami már nincs..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése