2010. október 7., csütörtök

szeretni valakit valamiért..





el ne hagyd.. soha.. semmiért...

ugy hiányzik...

odalépett. a szemembe nézett, és ha szavát nem is értettem, éreztem mit gondol. talán most látjuk utoljára egymást. és ez az egész olyan volt mint egy álom, egy fura lehetetlen.
átölelt jó szorosan, és a szemem elé villant az a pár emlékkép amire mindig emlékezni fogok. érthetetlen másnak , nekem is. valami volt ott, akkor, ami megfogott benne. és fáj legbelül,igen most különösképp az elválás.
TQM...
szorosan fogta a kezemet, láttam rajta nem akar menni és én se akartam, de muszáj. lassan elvált egymástól a két kéz, majd a két szomorú tekintet találkozott..
fájó léptek, a két alak egyre távolodott egymástól..
utánanéztem , majd lassan az alakja eltűnt, és csak a szakadó esőt figyeltem tovább.
valami, aminek még nincs vége..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése