2010. október 3., vasárnap

úgy vagyok ezzel, hogy még az utolsó kis félköríves mosolyt is megőrzöm, emlékezni fogok rá, mint hosszú tél után az első tavaszi délutánra


lehet hogy csak egy emlék maradsz, egy néhány esti beszélgetés, egy csütörtök délután, egy szombat este, egy eljövő, nem maradó. pár szétmosódott kép, egy jellegzetes hang, egy meg nem értett nyelv, egy tapasztalat, egy érzés, egy ölelés, egy 'szeretlek..' ...
ha az élet így hozta, így is viszi el..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése