2011. február 26., szombat

not turning back

Az ember erről álmodik éjszaka. Nappal látja, hogy kilométeres akadályok tornyosulnak közte és a vágya tárgya között, de meggyőzi magát, hogy megvan az ereje, hogy túljusson rajtuk. És még akkor is ezt mondja magának, amikor az első akadályon átbukva véresen, zúzottan, nyomorultul terül el.



Az eltelt időszak eléggé tanító volt megint. Megtanitott arra, hogy talán nem mindig a saját vágyinkat és önmagunkat kell MINDEN elé helyezni, sőt ! És még ha rossz is, és erre fel beléd rúgnak újra és újra, nem szabad feladni, egyszerűen NEM SZABAD.
Volt egy olyan személy, aki által úgy gondoltam, az élet tetőfokán vagyok, boldog vagyok, a legjobb. Elhittem ,hogy ez a legjobb, hogy rossz nem is lehet, miért is lenne, fent vagyok, olyan fent amit ő mondd, és ide nem ér fel a baj, a rossz. BIZTOSRA mondta.ÁLLÍTOTTA. MEGESKÜDÖTT. és én.. ELHITTEM.FENT VOLTAM.TÉVEDTEM. ....LEESTEM. Leestem, bele a nagy-kusza semmibe. Fájt, szúrt, elviselhetetlen volt néha.. Majd jött újra, ugyan az a tekintet, ugyan az az ígéret.. az esély hogy újra fent.. és én ismét a csúcson voltam, bár mintha most nem lettem volna olyan magason.. és ismét sikerült leesnem. ismét átvert(él). talán az esés még nagyobb volt..
és tudod én mit mondok ? MEGÉRTE, és megéri. tanulok belőle, és még ha most piszkosul fáj is, visszanézve azt mondom , nem kell nekem a csúcs, nem kell nekem a legjobb.. nem kellesz nekem TE, mert nincs szükségem erre. Az, hogy szükséged van valamire, az azt jelenti, hogy HASZNÁL neked.
és ez nekem nem használt.

ja és egy szó :
megbocsátok
DE! olyan szinten nem felejtek, hogy megint elhitesd velem.
Ennek itt kell ,hogy vége legyen.
ha nem szerettelek volna, most nem lennék piszokul, most nem fájna..
most nem sirnék minden egyes pillanatban amikor csak rád gondolok , vagy arra ami volt.
Most nem fájna..
De öszintén..
PISZKOSUL FÁJ.
ez az igazság..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése